A siker illúziója

... avagy miért olyan nehéz a sikeres vezetők számára a változás?

A siker illúziója

Minden ember, sőt minden állat hajlamos megismételni azt a viselkedést, amit megerősítés követ. (Ilyen szempontból a negatív megerősítés is megerősítés!) 

Minél sikeresebbé válik valaki, jellemzően annál több pozitív megerősítést kap – és annál valószínűbb, hogy megtapasztalja a siker illúzióját.

Az illúzió az alábbiakból fakadhat:

Minél feljebb jutunk a szervezeti ranglétrán, annál több alkalmazott / munkatárs / beosztott hozza a tudomásunkra, hogy mennyire csodálatosak vagyunk. A viselkedésünket gyakran kíséri pozitív megerősítés még akkor is, ha az teljesen értelmetlen. 

„Észreveszed, hogy amikor egy viccet mesélsz, mindenki nevetésbe tör ki, és amikor valami bölcset mondasz, akkor pedig mindenki ünnepélyesen bólogat a fejével?”

Mindannyian azt szeretnénk hallani, amit hallani akarunk. Hinni szeretnénk azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket a világ mond rólunk (magunkról-magunknak).

Az önmagunkba vetett hit segít bennünket sikeresnek lenni. Azonban ez azt is nagyon megnehezíti, hogy változzunk. Elképzelhető, hogy mégsem vagyunk annyira viccesek és nem vagyunk annyira okosok sem? Jobbá válhatunk – ha hajlandóak vagyunk rá, hogy szigorúan magunkba nézzünk.

Ha megértjük, hogy miért olyan nehéz a viselkedés megváltoztatása a sikeres vezetők számára, növelhetjük annak valószínűségét, hogy meglépjük azt a változást, ami szükséges – már csak abból az okból kifolyólag is, hogy még sikeresebbek legyünk. 

Miért állunk ellen a változásnak és miként áltatjuk magunkat az eredményeinkkel, a státuszunkkal vagy más hozzájárulásunkkal kapcsolatban?

Gyakran:

  • túlbecsüljük az egy-egy projektben mutatott közreműködésünket;

  • fennkölt véleményt alkotunk a szakmai képességeinkről és tekintélyünkről a vezető társaink körében;

  • eltúlozzuk a projektünk hatását a jövedelmezőségre vonatkozóan, a valódi és a rejtett költségek csökkentésével.

Nagyon sok csalódásunk a sikerhez való viszonyulásunkból származik és nem a kudarcból. Mivel a múltbéli sikereinkből fakadóan pozitív megerősítést kapunk, azt gondoljuk, hogy ez előre jelzi a jövőben történő nagyszerű dolgokat is (egyfajta előfutárként és kihagyhatatlanul).

A tény, hogy a sikeres emberek hajlamosak az önámításra, nem jelent rosszat. 

A saját magunk csodálatába vetett hitünk önbizalmat ad. Még akkor is, ha nem vagyunk annyira jók, mint amennyire gondoljuk, és ez a magabiztosság valóban segít jobbnak lennünk annál, mint amilyenek lennénk, ha nem bíznánk saját magunkban. A világ legreálisabb emberei nem önámítóak – inkább depressziósak.

Bár a magabiztosság illúziója segíthet bennünket célokat elérni, ugyanakkor nehézkessé is teheti a változást. Sőt, amikor mások javasolják, hogy szükségünk lenne változtatásra, még valódi értetlenséggel is nézhetünk rájuk.

Erre egy érdekes magyarázat van:

Először is meg vagyunk győződve arról, hogy a másik fél össze van zavarodva. Rosszul van tájékoztatva és nem is tudja miről beszél. Biztos összekever bennünket valakivel, akinek biztos változni kéne. 

Másodszor, mivel derengeni kezd, hogy a másik nincs összezavarodva – talán még a hiányosságainkra vonatkozó információi is pontosak – átmegyünk elutasító „üzemmódba”. Vagyis a kritika ugyan helyes, de talán nem lehet annyira fontos – különben nem lennénk annyira sikeresek. 

Végül pedig, amikor már minden kötél szakad, támadjuk a másik felet. Hiteltelenné tesszük a „hírnököt”. „Egy olyan győztes, mint én – vonjuk le a következtetést – miért hallgatna egy olyan vesztesre, mint te?”

Ez csak néhány válasz arra, hogy mit nem akarunk hallani – vagyis a tagadás mechanizmusa. Mindez párosul azzal a pozitív értelmezéssel, ahogy a sikeres emberek hozzárendelik a sikerhez: 

1. a múltbeli teljesítményüket; 

2. azt, hogy képesek befolyásolni azt (szemben azzal, hogy csak szerencsések); 

3. azt, hogy optimisták a sikerük a jövőbeni folytatását illetőnek; 

4. azt, hogy túlzott értelemben vett irányítást tudnak magukénak a saját sorsuk felett (ellentétben azzal, hogy külső erők irányítják őket.

A magunkba vetett pozitív hiedelmek segíthetnek abban, hogy sikeressé váljunk. Ám ugyanezek a hiedelmek meg is nehezíthetik, hogy változzunk. Ugyanazok a hiedelmek, amelyek segítettek, hogy elérjünk oda, ahol vagyunk – a siker jelenlegi szintjére -, gátolhatnak bennünket abban, hogy meglépjük a szükséges változtatásokat és elérjük a következő szintet, amelyet lehetőségünk lenne elérni.

(Forrás: Marshall Goldsmith)

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

#400 szóban a vezetésről vezetőknek

Hogyan értékelné a cikket?