A vezető és a versenyszellem

Pontosítok, a szükségtelen versenyszellem. Aminek a célja valahol a saját tökéletesség folyamatos bizonyítása, és ezzel együtt a saját bizonytalanság elrejtése. Meglehetősen frusztráló a környezet számára (is).

A vezető és a versenyszellem

Onnan ismerhető fel a legkönnyebben, hogy egyfolytában küzd. 

Hol azért, hogy ő mondja ki az utolsó szót, hol azért, hogy ő bólintson rá egy ajánlatra ... nehogy véletlenül valaki más. 

Nélküle nem lehet meghozni még a kevésbé életbevágó döntéseket sem, még akkor sem, ha megvan az adott feladat felelőse.

Szinte kiselőadásokat tart a heti megbeszéléseken, amelyek persze mind az ő nagyszerűségét támasztják alá. 

Az ego ott van mindenütt. Lehetetlen olyat mondani, amit már ne tudna, vagy ami már nem jutott volna az eszébe. (Sok az egybeesés, de nem csak a nárcisztikusok ilyenek!)

Ráadásul mivel egyfolytában magára figyel, meglehetősen felületesen hallgat végig másokat, így elhalaszt olyan fontos információkat, amelyeket később hallva – amikor valamilyen okból tényleg meghallja -, úgy reagál, mintha most hallaná először. Ha ebből fakadóan valamilyen hiba keletkezik, azt pedig egy az egyben másokra hárítja. Mert ő nem hibázik. Soha.

Nem jó érzés elé kerülni és közölni vele, hogy valami gond van. Az ugyanis rondít a képen, amit magáról vetít. Teljesen mindegy, hogy az éppen előtte álló a vétkes vagy nem, a hidegvíz az ő nyakába borul.

Szinte lehetetlen a kedvébe járni, hiszen sokkal előrébb tart mindenben. Legalábbis kommunikáció szintjén.

Első találkozásra nagyon jól eladja magát, lenyűgöző a tudása, rendkívül tehetséges, szakmailag minden értelemben a csúcson van, megállíthatatlanul halad előre, gyorsan eléri a célját. 

Az ára viszont magas, amit fizet érte - vagy amit mások fizetnek, helyette.

Nagyon nehéz szembesíteni a viselkedése hátulütőjével, mert ezeket az információkat egyszerűen nem engedi be. Nem teheti. Picit olyan, mintha egy toronyban ülne, bástyákkal körbevéve, amiknek köszönhetően aztán megközelíthetetlennek és sebezhetetlennek érzi magát.

Meglehetősen fárasztó és lehúzó erejű mellette dolgozni. Hosszú távon pedig lassan, de biztosan kiöli a kollégák lelkesedését is. 

Sajnos kevesen bírják mellette huzamosabb ideig, hiszen a fentiek mellett nem kenyere az elismerés sem. Magányos harcos akkor is, ha csapatban dolgozik. Könnyen átlép másokon.

Talán azt sem hallja meg, amikor őt magát elismerik. Mert ha meghallaná, akkor csökkenne az a folyamatos bizonyítási vágy. Egy kicsit ellazulna és megengedne magának olyan luxust, mint pl. a tévedés és a bocsánatkérés. A tudását felhasználhatná a csapata fejlesztésére is, megoszthatná velük, mert ettől még az övé maradna a dicsőség.

Ha úgy igazán tisztában lenne a saját értékeivel, az erősségeivel, akkor "el tudná engedni a gyeplőt” is. Tudna bízni az emberekben. Sokkal több ideje maradna meghallgatni másokat, úgy igazán odafigyelve rájuk, és összességében csökkenne még a kiégés esélye is.

Kár érte!

VEZESS ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

Nézz körül a Tudástár Letölthető anyagai és Tesztjei között is!

Regisztrálj a Club -ba  és fejleszd az ún.'"soft" készségeidet, mint pl. időgazdálkodás, kommunikáció, konfliktuskezelés, kérdezéstechnika!

Ezek is érdekelhetnek: