Akadályozhat - e bennünket a felelőssségtudat?

Vagy az elveink? Mert mondjuk gátolják a továbblépést olyan helyzetekből, amiknek bizonyos dimenziói előre nem látható módon nem feltétlen működnek jól .

Akadályozhat - e bennünket a felelőssségtudat?

...vagy mert idővel már nem igazán tudunk azonosulni velük.

Az is előfordulhat, hogy a belső ellentmondás olyan cselekedetekre bír rá, amelyek nem feltétlen férnek bele a értékrendünkbe, nem feltétlen egyeznek az elveinkkel - mondjuk ezt ritkán kötjük a nyilvánosság orrára -, de köt az ígéretünk, az adott szavunk...

Megkérdőjelezhetetlen, hogy a felelősségvállalás egy felnőtt hozzáállás, követendő példa, és társadalmailag is elvárt - szereptől függetlenül.

Szeretjük azokat az embereket, akik ilyenek.

Többek között azért is, mert számíthatunk rájuk, összességében megbízhatunk bennük, mert AMIT ígértek, AHHOZ tartják magukat.

Idővel azonban a dolgok változhatnak. 

Az életünk egy bizonyos pontján, az addigi tudásunk, tapasztalásunk szerint hozunk döntéseket, amelyek akkor és ott tökéletesnek, de min. jónak és működőképesnek tűnnek. Aztán minden változik, hiszen elkerülhetetlenül változik körülöttünk a világ és vele együtt mi is. 

Új tapasztalatok, új ismeretek birtokába kerülünk, önmagunkkal kapcsolatban is. Pár kivétellel még a számunkra fontos értékek is változhatnak pl. fontos számunkra a karrier, a függetlenség, majd eltelik pár év és a család lesz a legfontosabb. 

Vannak és lesznek új igényeink, amelyek kielégülése fontos számunkra. Vannak olyan igényeink, amelyekről bár korábban lemondtunk, de valahogy idővel egyre fontosabbá válnak és egyre nehezebb kordában tartani őket. 

Az életünk egy bizonyos pontján, az addigi tudásunk, tapasztalásunk szerint hozott döntéseinkért felelősséget is vállaltunk - jobb esetben. Ezek a vállalások kötnek, a változások közepette is.

Egy fontos szempont az is, hogy a legtöbb vállalás kifelé irányul. A családunk, a munkahelyünk, a barátaink felé. A magunk felé tett vállalás a kegtöbbünknél valahogy "a korral jár", később jön el. Amikor már az is fontos, hogy hogy vagyok benne a saját életemben, mitől vagyok ok és mitől nem, mire van szükségem ehhez és mire nem. És mivel ez később jön el, a korábbi döntéseinkkel nem feltétlen kompatibilis eredményekre juthatunk. 

Mit kezdhetünk azokkal a döntéseinkkel, amelyek mellett korábban elköteleződtünk de ma már nem feltétlen szolgálnak bennünket?

Vagy csak kevésbé működőképes kompromisszumok mentén...

Hol határa a korábban hozott döntéseinkért vállalt kötelezettségnek, felelősségvállalásnak?

Az elveink mellett kitartani jó dolog, sőt! De mi van akkor, ha idővek kiderül, hogy a különböző elveink ütik egymást?

Priorizálhatjuk, hogy melyik mennyire fontos, és mi az, aminek nem szabad sérülnie.

Végiggondolhatjuk, hogy jelenleg mi a fontos az életünkben. Milyen értékek mentén tudunk úgy működni, ahogy szeretnénk.

Szembenézhetünk azzal, hogy egy vállalásunk az életünk jelen szakaszában mennyire valid.

Aztán dönthetünk újra ... akár másképp. 

Nehéz és fájdalmas mind a szembenézés, mind az elfogadása annak, hogy valami nem vállalható tovább. Bátorság kell hozzá, hiszen a következményeket nem mindig és nem teljes egészében láthatjuk előre, és az is valószínű, hogy megbánthatunk másokat, mások érdekeit, ha a továbbiakban nem vállaljuk azt, amit eddig.

Hogy pontosan hol van a felelősség határa, azt nem lehet általános szabályként megfogalmazni.

Egy dolog biztos: aki ép elmével bír, tud döntéseket hozni, azokért felelősséget vállalni majd ha úgy adódik felelősséggel másképp is tud dönteni.

VEZESS ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

Nézz körül a Tudástár Letölthető anyagai és Tesztjei között is!

Regisztrálj a skillclub -ba  és fejleszd a különböző készségeidet, mint pl. vezetés, időgazdálkodás, kommunikáció, konfliktuskezelés, kérdezéstechnika!

Ezek is érdekelhetnek: