Hogyan váltsunk perspektívát?

Egyáltalán miért van szükség perspektíva, vagy másképpen nézőpontváltásra? Mert ha nem tesszük, pl. benne ragadhatunk olyan helyzetekben, amelyek nem visznek sehová. Az időnk pedig több szempontból is véges.

Hogyan váltsunk perspektívát?

Ami elkerülhetetlen hozzá az az, hogy ki kell lépni a komfortzónából.

Sokunk életében voltak, vannak, és valószínűleg lesznek is olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, folyamatosan falakba ütközünk, egyszerűen nem találjuk a kiutat, ami elvihet bennünket a megoldásig. Gúzsba kötnek az eddig bevált módszereink, de mondhatnánk úgyis, hogy determinálnak.

Félünk.

Félünk attól, hogy mit szólnak mások vagy attól, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül, vagy nem eléggé ..., így aztán marad minden.

Ahhoz, hogy kilendüljünk ebből, át kell helyezni a fókuszt. Mintha a reflektor hirtelen egy másik szögből világítana és meglepően új dolgokat fedezhetünk fel.

 7 dolgot szeretnék megmutatni, ami segíthet a perspektíva váltásban:

1. Mindig van egy "harmadik út"

Tipikus helyzet: adott egy feladat és bármennyire is igyekszel, úgy tűnik nincs rá megoldás. Soha nem szabad elfelejteni, hogy mindig van egy "harmadik út" is - amit még soha nem próbállál! Meg kell találni. A helyzet ugyan csapdának tűnik és biztos, hogy idő is kell hozzá, de van. Biztos volt már erre is példa az életedben, így „elég”, ha csak ezt kutatod fel magadban, amikor úgy érzed „nem tudok rájönni” a megoldásra, vagy „nincs kiút ebből a helyzetből”, és ha időt szánsz rá, emlékezni fogsz - arra a bizonyos "harmadik útra".

2. Ha valakinek tetszik az ötlet, amit legelőször hall tőlünk, akkor valószínűleg nem elég kockázatos

Észrevetted már, hogy azok az ötletek, amiket a leghamarabb fogadtak el, valójában a leggyengébb ötleteid voltak? Az emberek azért dicsérték őket annyira, mert volt értelmük és nem feszegették a határokat – nem jelentettek fenyegetést senki számára. Az értékes ötletek azok, amik kérdéseket váltanak ki, mert ahol van kérdés, ott van hely a feltárásra is. Azok az ötletek, amelyeket mások azonnal megerősítenek, amelyekre rávágják, hogy „Persze, tetszik!”, azok biztonságosak és gyakran hiányzik belőlük az a kockázat, ami ahhoz kell, hogy valódi hatással bírjanak és úttörőek legyenek.

3. A titulus nem számít mindenek felett, sőt

Ez az a lecke, amit talán nem lehet elégszer ismételni. Ki ne járt volna abba a cipőbe, hogy bekerülvén egy munkahelyre, pláne a pályája elején, szeretett volna „valaki” lenni egy szépen hangzó titulussal a neve mögött és annak megfelelő fizetéssel. Van ennek egy megerősítő „feelingje”. Mintha az emberek ebből tudnák, hogy „sikeres vagyok”. Pedig nem ez számít, csak arra érdemes fókuszálni, hogy a munkát tényleg kiválóan végezzük el és találjuk meg benne önmagunkat. Töltsön el elégedettéggel. Ha körülnézel, hányan használják a titulusukat arra, hogy elrejtsék, milyen „kicsik” is valójában? Ők azok, akik hagyják, hogy a titulusuk beszéljen, a készségeik és a szakmai ismereteik helyett. Ugyancsak a titulusuk miatt várják el, hogy meghallgassák őket és nem amiatt, amit tényleg letettek az asztalra.

4. A jutalmak fontosak de elszállnak (és nem hoznak beteljesedést)

Egy másik ambiciózus dolog: a külsőségek - mint feltűnő autók, szép ruhák, fényűző lakások, stb. Természetesen mindez vonzó és könnyen behúzhat, de ha a sikert azon mérjük, hogy mi mindenünk van, soha nem fogjuk átélni a beteljesedést. Ez egy ördögi kör, amit nem könnyű átkódolni magunkban. Jön valami siker, jutalmat kapunk/adunk magunknak, jön egy másik, .... és természetes módon akarjuk a következőt, és a következőt, stb. Ez vajon hova vezet? Az igazi beteljesedés abból származik, ha szeretjük, amit csinálunk, és mindig arra késztetjük magunkat, hogy a következő, a legjobb munkánk legyen.

5. A legnagyobb ötletek nem az asztal mögött ülve születnek

Az ismétlődő napi rutinból, az új dolgok kipróbálására való hajlandóságig, a már emlegetett komfortzónából való kilépésen át vezet az út. Azzal együtt, hogy a hosszútávon fenntartható fejlődéshez és növekedéshez szükség van fegyelemre (ez a napi rutin), a kreatív szabadság és az inspiráló pillanatok nem egy zárt szobában születnek. Akkor történnek meg, amikor „kint” vagyunk, és valahogy ki vagyunk szolgáltatva az új dolgoknak. Lehet ez egy nem szokványos étteremben elköltött vacsora vagy egy élő zenei koncert egy blues bárban, vagy egy múzeumi kiállítás, vagy csak egy séta a parkban. Megtörténhet a hullámvasúton ülve, vagy egy jóga órán is. A lényeg: akkor fog megtörténni, ha kilépünk a megszokott környezetből és az érzékeink valami másnak vannak kitéve.

Érdemes kipróbálni és nem csak akkor, amikor elakadtunk valamiben: Csinálj valami olyat, amit még soha ne próbáltál eddig, lehetőleg többször egy héten – látni fogod az értékét.

6. Igen-t mondani, aztán később rájönni, hogyan csináljuk meg

Ki hogyan áll azzal a hajlandósággal, hogy igen-t mondjon valamire, ami 100 %-ban ismeretlen a számára? Nagyon ritkán adódhat olyan helyzet, hogy minden választ tudunk, és ez vissza is tarthat bennünket attól, hogy elfogadjunk különböző lehetőségeket. Ki meri vállalni azt, amiről nem tudja, hogyan fogja megcsinálni? Az ismeretlentől pedig nem kell félni, az egyetlen kérdés, amit fel kell tenni magunknak, hogy: „Elhiszem magamról, hogy képes vagyok rá?” Ennyi.

Ha megtalál egy lehetőség, mondj igen-t. Később pedig találd ki, hogyan fogod megcsinálni. Aztán pedig vesd be magad, legyen „piszkos” a kezed a munkától, és mélyen legbelül tudd, hogy mindened megvan ahhoz, hogy megcsináld.

7. A valódi kreativitás nem igényel elfogadást

Lehet, hogy ez a legnagyobb és egyben legnehezebb lecke?

Talán általános tétel, hogy félelmeink gyakran mások ítéletében gyökereznek. „Mit fognak gondolni rólam mások? Mi van, ha senkinek nem tetszik, amit én akarok? Mi van, ha tévedek?” Ezek azok a félelmek, amelyek nagyon sokunkat visszatartanak attól, hogy valaha létrehozzunk bármit, ami értéket képvisel, ami más, ami új - de akár attól is, hogy bizonyos döntéseket meghozzunk.

Hogy jön ide a kreativitás?

Amikor elakadásban vagyunk, azért van szükségünk rá, hogy kreatívak legyünk, hogy ne csak a már kipróbált dolgokat merjük meglépni. hogy táguljon a tér és vele együtt a lehetőségek is.

Ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy az emberek mit gondolnak, vagy ha félünk attól, hogyan fogadnak különböző dolgokat tőlünk, hogy vajon „elég jó” lesz-e nekik, akkor nehéz lesz bármit is megvalósítani. Bármit is csinálunk, magunkért tesszük, abban mutatkozunk meg. Ezért sem élhetünk félelemben.

Ami biztos, hogy mindezt nem lehet egyetlen alkalommal megtanulni, mert ez egy folyamat, ami akár évekig is eltarthat, egy olyan tapasztalás, ami által fejlődhetünk.

Mi lehet az eredmény? A teljesség igénye nélkül: magabiztosság az ötleteinket, a megoldásainkat illetően és hajlandóság szembenézni a kritikával.

VEZESS ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

Nézz körül a Tudástár Letölthető anyagai és Tesztjei között is!

Regisztrálj a Club -ba  és fejleszd az ún.'"soft" készségeidet, mint pl. időgazdálkodás, kommunikáció, konfliktuskezelés, kérdezéstechnika!

Ezek is érdekelhetnek: