Blog

Pedig annyira közel volt már ... Sokan közülük attól teszik függővé a sikert, hogy miként telt egy-egy napjuk, pedig ez így nem túl reális.

Vagy az elveink? Mert mondjuk gátolják a továbblépést olyan helyzetekből, amiknek bizonyos dimenziói előre nem látható módon nem feltétlen működnek jól .

A tehetetlenséggel együtt járó érzés sokszor kelthet indulatot bennünk, és bár az indulat keltette energia tudatosan kezelve konstruktívvá is fordítható, azért ennél bonyolultabb a helyzet.

Egy kapcsolat, legyen az bármilyen jellegű, olyan mint egy jó munka: keményen kell küzdened, hogy megszerezd és még keményebben, hogy megtartsd.

Nem éri meg kedvesnek lenni, mert visszaélnek vele, vagy kihasználnak, vagy hülyének néznek... Vajon az a megoldás, hogy húzunk egy vonalat, amelyet aztán többet nem kívánunk átlépni? Vagy inkább kitesszük magunkat a csalódások sorozatának?

Az érzelmek szerves részei az életünknek. Egyfajta jelzőlámpaként működve pl. megvédenek bennünket azáltal, hogy figyelmeztetnek a közeledő veszélyre. Színt hoznak az életünkbe, megmutatják, hogy adott helyzetben mire lenne leginkább szükségünk.

Vagy legalábbis elviselhető ... Mert helyzet van és más választásunk nincs, minthogy rugalmassá válni és alkalmazkodni hozzá. A cikkben olvasható pár lépés az akklimatizálódást támogatja, még a legextrémebb helyzetekben is.

A kritikus gondolkodás egy fontos vezetői készség. Megkérdőjelezni a saját, eddigi, ráadásul jól működő szokásokat, bátorság és alázat kérdése is,

Általában a legtöbb vezető keresi a lehetőségeket a fejlődésre, általában inkább komplex dolgokban gondolkodnak és általában nem feltétlen a saját maguk működésükkel kezdenék ...

Önismeret nélkül elég könnyen előfordulhat, hogy csak úgy sodródsz az árral. Nem érted, hogy miért történnek dolgok és azt sem, hogy miért ismétlődnek. Hajlamos lehetsz arra, hogy másokat okolj, vagy éppen önmagadat leértékeld.