Blog

Mikor érhet bennünket kudarc? Amikor pl. úgy döntünk, hogy valamit másképp akarunk csinálni, vagy új dologba akarunk vágni, vagy amikor kitűzünk egy célt.

Felér a határtalansággal, vagyis mintha nem is lenne, hiszen viszonylag kevesen tudnak gondolatot olvasni és elég kevesen vannak azok is, akik egy az egyben olyan háttérrből jöttek, mint te - vagyis ugyanazok a dolgok fontosak számukra, mint neked.

Az talán túlzás, hogy többnyire a jó dolgokat véljük felfedezni magunkban, mert ez személyiségtől is függ, DE az benne van a pakliban, hogy nem feltétlen vesszük észre, vagy a szőnyeg alá söpörjük a kevésbé pozitív dolgokat, és ezzel a legtöbbet magunknak ártunk.

Pedig annyira közel volt már ... Sokan közülük attól teszik függővé a sikert, hogy miként telt egy-egy napjuk, pedig ez így nem túl reális.

Vagy az elveink? Mert mondjuk gátolják a továbblépést olyan helyzetekből, amiknek bizonyos dimenziói előre nem látható módon nem feltétlen működnek jól .

A tehetetlenséggel együtt járó érzés sokszor kelthet indulatot bennünk, és bár az indulat keltette energia tudatosan kezelve konstruktívvá is fordítható, azért ennél bonyolultabb a helyzet.

Egy kapcsolat, legyen az bármilyen jellegű, olyan mint egy jó munka: keményen kell küzdened, hogy megszerezd és még keményebben, hogy megtartsd.

Nem éri meg kedvesnek lenni, mert visszaélnek vele, vagy kihasználnak, vagy hülyének néznek... Vajon az a megoldás, hogy húzunk egy vonalat, amelyet aztán többet nem kívánunk átlépni? Vagy inkább kitesszük magunkat a csalódások sorozatának?

Az érzelmek szerves részei az életünknek. Egyfajta jelzőlámpaként működve pl. megvédenek bennünket azáltal, hogy figyelmeztetnek a közeledő veszélyre. Színt hoznak az életünkbe, megmutatják, hogy adott helyzetben mire lenne leginkább szükségünk.

Vagy legalábbis elviselhető ... Mert helyzet van és más választásunk nincs, minthogy rugalmassá válni és alkalmazkodni hozzá. A cikkben olvasható pár lépés az akklimatizálódást támogatja, még a legextrémebb helyzetekben is.