Blog

Vigyázat, annyira nincsenek távol egymástól, ugyanis, ha nem inspirálsz, akkor valószínűleg frusztrálsz.

Viszonylag gyakran hallom és mondom is, hogy a határok kijelölése fontos. Talán azért is merül fel gyakran, mert az sem feltétlenül tiszta, hogy miért kell határokat szabnunk.

Úgy, hogy a mozgékonyság, a kialakult kontextushoz való alkalmazkodás mellett tesszük le a voksunkat, miközben élünk a paradoxonokban rejlő lehetőségekkel is.

Vezetőként az egyik legnagyobb kihívás, hogy felelősséget vállalj olyan eredményekért is, amelyek a kontrollodon valamilyen szempontból kívül esnek.

A bizalom ösztönzése és fejlesztése a vezetők felelőssége. Sajnos elég nehezen mérhető, ráadásul kényes dinamikája van, és sok erőfeszítést igényel nem csak a kialakítása, hanem a fenntartása is.

Röviden, mert alap, és nélküle nem működik úgy a „gépezet”, ahogy működhetne – vagy egyáltalán nem is működik. Bizalom nélkül a csapat tagjai nem tudnak élni a bennük rejlő potenciállal, vagyis nem úgy teljesítenek, ahogy tudnának.

Amikor az egyenes kommunikációról van szó, akkor a többség általában azt gondolja, ez arról szól, hogy „kimondom, amit gondolok”. Ennél azonban többről van szó.

Kevés dühítőbb dolog van egy képmutató vezetőnél. Mindannyian ismerjük azt a főnököt, aki vizet prédikál és bort iszik, vagyis elvár bizonyos dolgokat a munkatársaitól, de ezek rá nem vonatkoznak, ráadásul, adott esetben, még a felelősség alól is kibújik.

Ez többek között azért sem egyszerű, mert minden csapat és benne minden tag egyedi és különböző dolgok motiválják őket.

A hosszú távú, vagyis krónikus stressz egy hosszan tartó és állandó stressz-érzés, amely negatívan befolyásolhatja az egészségünket, különösen, ha kezeletlenül marad. Okai lehetnek a mindennapi családi és munkahelyi nyomás, vagy traumatikus helyzetek.