Blog

Mivel teljesen nem zárható ki a külvilág, abból pedig inkább nyugtalanító hírek kúszhatnak a fejünkbe, tényleg ideje leporolni vagy éppen fejleszteni azokat a készségeket, amelyek segítenek megbirkózni többek a között a bizonytalansággal, vagy más negatív érzelmekkel, mint pl. a félelem.

A legtöbb ember tipikusan a teljesítményhez kötődő szokásokat szeretné magáénak tudni és ezért hajlandó is keményen dolgozni. Ám mi a helyzet a gondolkodásoddal?

Az idei Csend-kurzus vágyott célja számomra az érzelmi stabilitás elérése és fenntartása volt. Egyfajta sztoikus nyugalom, amit a jelenlegi időszak azt hiszem a legkevésbé sem támogat. Önreflexió következik.

A teljesen egyértelmű, világos célok megvalósítását is gátolja, ha nem sikerül fókuszban tartani őket, mert a hétköznapi-, előre nem látható dolgok eltérítenek tőle. Mit tehetsz ellene, vagyis inkább hogyan maradhatsz a pályán?

Többek között azért se, mert úgy nem lesz értelme, vagyis nem vezet eredményre. Persze ilyenkor a legkönnyebb a másik oldalt hibáztatni és persze lehet benne valami, de valóság ennél kicsit árnyaltabb.

... és nem csupán szembenézni, hanem elfogadni is. Azt pl., hogy a vezetésben, mint minden másban is, kemény realitások vannak, amelyeket nem érdemes ignorálni.

Vannak az életünkben olyan időszakok, amikor nem mennek túl jól a dolgok. Vannak jelek is, amelyek arra utalhatnak, hogy ideje figyelni és lépni valamilyen másik irányba ...

Többek között azért is, mert manapság akár napi szinten szembesülhetünk vele. Aztán azért is, mert ha nem nézünk vele szembe, akkor mumusként lebeg felettünk, sőt azt az érzést is "meghozhatja", hogy irányíthatatlanná válik az életünk.

...és még a kapcsolataid minőségén is nyomot hagy. Utóbbi abból is látszódhat, hogy bár óriási erőfeszítéseket teszel pl. a szakmai kapcsolataid bővítésére, az eredmény mégsem az, amire vágysz.

Vagy a másik oldalról megközelítve: mit tesz azért egy a vezető, hogy a jelenléte bénító legyen?