Ki mondhat ítéletet fölöttünk?

Ki mondhatja ki a döntést, a végső bírálatot a viselkedésünk, a gondolkodásunk és akár az érzéseink fölött?

Ki mondhat ítéletet fölöttünk?

Mit illik és mit nem? Mit szólnak mások, a szomszédok, a rokonok? A szakma?

Struktúrák, amelyeknek ha alárendeljük magunkat, akkor gyakorlatilag arra szerződünk, hogy nyugodtan manipuláljanak és kontrolláljanak bennünket. Mert így a legkönnyebb arra az útra terelni bennünket, amelyre mások szeretnék, hogy menjünk. 

Egy párkapcsolatban, a családon belül, a hétvégi program -, vagy a feladatok „leosztása” kapcsán, de munkahelyi körülmények között is bőven van rá példa.

Amikor alárendelődünk egy ilyen helyzetben, az sokszor szól a megfelelési vágyról, vagy arról, hogy „engem mindenki szeressen”, mert „én nem szeretek haragban lenni senkivel”. 

Mennyire életszerű? Soha egy vita, semmi feszültség ... csak idővel min. gyomorfekély.

Óriási kontrolligény van amögött, amikor valaki így próbál érvényesülni. Bizalmatlanság. Hiszen, ha önkényesen bárki azt tesz, amit akar, akkor „hova jut ez a világ”? Hogyan teljesülnének a ki nem mondott céljai, a vágyai? 

Ezért aztán mutatni kell, hogy mi a helyes és mi a helytelen, sugallni, hogy mit kellene tenni ahelyett, hogy ..., mert így lesz rend a lelke mindennek.

Ezzel együtt ott bujkál a másik oldalon a félelem is, mert ha borul a rendszer és mindenki azt tesz, amit akar, az maga a káosz. ÉS ezért vannak a szabályok, mármint az ő szabályai. Nélkülük az élet maga lenne a kiszámíthatatlanság ... és ez félelmetes.

Igen, amikor azt teszem, amit én szeretnék, amikor szabadon gondolkodom és érzek, akkor ennek a felelősségét is vállalnom kell. Cserébe azonban eltűnik a tehetetlenség érzéséből fakadó szorongás és feszültség. Már nem érzem magam bábunak és a rendszer hű kiszolgálójának sem. Felszabadulok és megnyílik a világ.

Mindez nem azt jelenti, hogy nem működöm együtt. Megteszem, de nem egy mások által meghatározott keret szerint, hanem jellemzően egy közösen, együtt felállított struktúra szerint.

Azokban a helyzetekben ahol ez a struktúra formális - mert mondjuk én vagyok a vásárlói oldalon és fizetek egy szolgáltatásért -, szintén fennáll ez a fajta együttműködés. Fizetek, ha azt kapom, amiben megegyeztünk. Ezért aztán mielőtt belemegyek bármibe, megnézem, hogy miről szól, mennyire tiszta, mennyire egyértelmű számomra. Ha azt tapasztalom, hogy nem, akkor kérdezek. Ugyanis amikor egy szabály egyoldalúan van bevezetve, az mindig feszültséget gerjeszt, aminek előbb-utóbb negatív következményei lesznek.

A közösségi háló különböző felületein szintén létezik egyfajta struktúra. Mindenki azért felelős, amiért nyilvánosan kiállt, amiért és ahogy hozzászólt, amit kiírt ... DE mindezt minősíteni, megkérdőjelezni, kinek áll jogában? - főleg a kontextus megfelelő ismerete nélkül.

Soha nincs egy abszolút helyes vagy helytelen viselkedési mód, ”csak” választott viselkedéseink vannak, amelyek teljesen szituáció függőek és legalább ugyanannyira tudják boldoggá vagy pokollá tenni az életünket.

A te életed és te vagy a felelős azért, hogy mi történik benne veled és nem más!

Az élethez, a boldogsághoz és a szabadsághoz mindenkinek joga van – ami a gyakorlatban akkor megvalósítható, ha nem hagyjuk magunkat kontrollálni, és /vagy manipulálni.

VEZESS ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

Nézz körül a Tudástár Letölthető anyagai és Tesztjei között is!

Regisztrálj a Club -ba  és fejleszd az ún.'"soft" készségeidet, mint pl. időgazdálkodás, kommunikáció, konfliktuskezelés, kérdezéstechnika!

Ezek is érdekelhetnek: