Mi köze van a bizalomnak a kockázathoz és a motivációhoz?

A bizalomépítés az alapja és a kiindulási pontja többek között egy csapat szerveződésének, a hosszú távú együttműködésnek és a konfliktuskezelésnek is.

Mi köze van a bizalomnak a kockázathoz és a motivációhoz?

A bizalmat megszerezni jóval több idő, mint elveszíteni. Mondhatjuk, hogy sarokkő az emberi kapcsolatokban és mint ilyen, működésének dinamikája kifejezetten izgalmas téma.

„Elvesztetted a bizalmamat!”, „Nem tudok bízni bennük!” - hányszor okoznak sakk-matt helyzetet az ilyen és hasonló kijelentések?

Ki adja a bizalmat és ki veszítheti el? Ha egyszer már odaadtuk, önként, akkor hogyan lehet elveszíteni újra?

A bizalom és a konfliktuskezelés

A bizalom megléte vagy annak hiánya jelentős akadálya lehet a konfliktusok megoldásának is. Még akkor is gátolhatja a feleket, ha legalább egyfajta kommunikáció van köztük, mondjuk, beszélnek egymással.

Egy másik aspektusból nézve viszont, a bizalom egy különleges forrás, amely annál inkább bővül, minél többet használják.

Hogyan lehet használni a bizalmat?

Minél hatékonyabban tudjuk elérni a bizalmat, annál hasznosabbá és hatékonyabbá is válik. Egyfajta kulcs.

A bizalom maga az egyik legkevésbé megértett „árucikk” az emberi kapcsolatokban. Gyakran úgy gondolunk a bizalomra, mint egy dologra, egy mértékegységre, egy összetevőre, pedig nyilvánvalóan nem ez a helyzet.

Pl. amikor autóval közlekednünk a városban, az egyedüli dolog, ami elválaszt bennünket a szembejövő autóktól, a felfestett fehér vonal (és gyakran nem is egy jól látható fehér vonal!) Lényegében akkor és ott, idegenek ezreiben bízunk, hogy a saját oldalukon maradnak. Ha alapvetően nem bíznánk abban, hogy ezt fogják tenni, gyakorlatilag biztos, hogy senki nem vezetne autót.

Akkor ez most azt jelenti, hogy megbízunk minden, az úton haladó idegenben?

Érthetően bízunk bennük, hogy az úton, a saját oldalukon maradnak, de talán nem bíznánk rájuk a házunk kulcsát vagy a gyerekünket. Szóval megbízhatunk valakiben egy szituációban és valamilyen okból, de nem szükségszerű megbízni mindenkiben és minden helyzetben.

Ez adja a bizalom összetett és változó dinamikáját az emberi kapcsolatokban.

A bizalmat egyszerűen úgyis megfogalmazhatjuk, mint pozitív remény, mások velünk szembeni motivációival és szándékaival kapcsolatban, ami egyfajta potenciális kockázatot is jelent – hiszen „csak” remény!

Most jutottunk el a címben már említett motivációig és a kockázatig.

Más emberek motivációi és szándékai gyakorlatilag láthatatlanok számunkra, csak következtethetünk a viselkedése alapján vagy még inkább az alapján, ahogyan értelmezzük a viselkedését.

Mi alapján gondolunk vagy értékelünk valakit megbízhatónak?

Mert soha nem csalódtunk benne? Mert tudjuk, hogy önzetlenül segít másoknak, és soha nem károsítana meg senkit a saját haszna végett? Mert számíthatunk rá?

Más emberek motivációjának az értékelése azért veszélyes, mert meghatározza azt, ahogy vádolunk, amikor egy konfliktus kialakul. Azt is, ahogyan eldöntjük, hogy azt valójában ki okozta, és mindez meghatározza, mi történik a bizalmi szinten.

A kockázat pedig a bizalom egyik kulcs eleme, abban az értelemben, hogy vállalni kell a kockázatokat (kicsit vagy nagyot), hogy megvizsgáljuk, teszteljük, és végül építsük a bizalmat. Anélkül, hogy ténylegesen támaszkodnánk valakire, anélkül, hogy egy kis kockázatot vállalnánk vele kapcsolatban, soha nem tudhatjuk meg, hogy bízhatunk- e benne.

Egy lényeges kérdés, hogy bár az alternatíva adott, miért akarna bárki is kockázatot vállalni?

A válasz egyszerű: ez az egyetlen módja annak, hogy megkapjuk, amit akarunk.

Egy szituációban a bizalmi szintet meghatározza a befolyásunk a kockázatvállalás nagyságára vagy, hogy milyen gyakran vállalunk ilyen rizikót. Minél inkább jelen van az egymásrautaltság, akár a munka-, akár a magánéletünkben, annál inkább számítunk a másikra, és annál inkább több kockázatot kell vállalnunk.

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

#400 szóban a vezetésről, vezetőknek

Ezek is érdekelhetnek: