Miért érdemes megismerni a saját észlelési térképünket?

Mert többek között meghatározó, a stresszel való megküzdési mechanizmusunk szempontjából is.

Miért érdemes megismerni a saját észlelési térképünket?

Mindannyiunkban van egy természetes igény, hogy kezelni tudjuk az életben szembe jövő helyzeteket, ahelyett, hogy csak reagálnánk és alkalmazkodnánk az eseményekhez, a többiek viselkedéséhez.

Mi az, amitől ez nem megy annyira könnyen?

Bármi történik velünk, az kapcsolódik az agyunkban a korábbi történésekhez, tapasztalatokhoz. Ami addig a pontig történt, az már értelmezve van, egyfajta ítéletet kap és ez alapján dől el maga a reakció, a cselekvés.

Gyakorlatilag mintha felépítenénk egy „törzs-tapasztalat” anyagot, majd az így kialakuló általánosítás – mentális - folyamata lehetővé teszi számunkra, hogy hiedelmeket és értékeket generáljunk a mi saját, egyedülálló történetünk alapján.

Milyen hiedelmek és értékek lehetnek ezek, pl.:

„Ez a cég/munka az életem.”

„Ez a mi közös felelősségünk.”

„A vezető, mint tévedhetetlen, gondoskodó atya.”

„Már elértük a céljainkat, de még most sem lehetünk elégedettek.”

„Azért csinálok dolgokat, hogy szeressenek!”

„Nincs hatásom arra, ami történik.”

Érték lehet számunkra közösség, és az általa nyújtott odatartozás élménye. Valakinek egy alkalmazotti lét nyújthat egyfajta biztonságot és kiszámíthatóságot, amit vállalkozóként jóval nehezebben találhatna meg és ezért meg sem próbálja... Van, ahol elsődleges mérce a teljesítmény és másodlagos az ember. Érték lehet számunkra a még mindig fokozható szintű rugalmasság, vagy remélhetőleg többek számára az őszinteség stb.

Hogyan működik?

Idővel, a személyes „szűrők” eredménye a hiedelmek sorozatában, a megerősítő érzelmi állapotokban és logikusan ismétlődő viselkedésekben mutatkozik.

A végeredmény pedig a mi különleges, „valóság térképünk”. Ez a térkép vezeti az életszemléletünket és teszi kiszámíthatóvá a mindennapos, tipikus reakcióinkat és viselkedésünket. Ha odafigyelünk még rajta is kaphatjuk magunkat.

Természetes, hogy különböző emberek észlelési térképe is különböző, sőt akár inkompatibilis lehet. Az oka pedig, hogy ezek a tapasztalati „térképek” és a fontos hiedelmek szubjektívek és egyedi élményekből erednek, hiszen:

Csak én éltem meg azokat a bizonyos helyzeteket úgy, ahogy. Én vontam le ezekből elég messzemenő következtetéseket - amelyek aztán eligazítanak a világban és mankóként szolgálnak, de előfordulhat, hogy idővel hátráltatnak, csak még nem látom.

Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a mi térképünk validált és alap érvényességű. Ami még ráadás, hogy az események, az emberek pedig akkor elfogadhatók, ha kompatibilisek ezzel.

Jó tudni, hogy ha valakinek "domborzata" van, ahol nekem "síkság", valószínűleg nem leszünk a legjobb barátok és munkatársként sem feltétlen fogunk boldogulni.

Lehet, hogy csak azt érzékeljük, hogy valamiért a szomszéd szobában ülő Anitával egyszerűen ne tudunk zöld ágra vergődni. Valahogy elbeszélünk egymás mellett, nem is értjük miről beszél és mit -miért tesz. Elképzelhető, hogy ő ugyanezt mondja rólunk?

Ez a felfogás kulcsszerepet játszik a személyek közötti konfliktusok kezelésében is de ráadásul az együttműködés szempontjából sem elhanyagolható.

A konfliktusok alapvető forrása lehet, ha valaki fenyegetve érzi magát, az életét, a hiedelmeit vagy az érdekeit. Azáltal, hogy megismerjük és elérhetővé tesszük a sajátunkat, valamint nyitottá válunk megérteni a másik "térképét", a hibáztatással ellentétben újra képessé válhatunk - a hallgatás eszközén és egymás igényeinek megértésén keresztül - a konfliktus kezelésére és a jobb együttműködésre.

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

#400(+) szóban a vezetésről, vezetőknek

Ezek is érdekelhetnek: