MISS MARPLE nyomdokain

Milyen analógia van Miss Marple és a konfliktuskezelés között?

MISS MARPLE nyomdokain

Imádom Agatha Christie regényeit, különösen Miss Marple történeteit. Zseniálisan vette észre a mások – főleg az érintettek – által észre sem vett nyilvánvaló dolgokat. Ártalmatlan kérdéseket tett fel, meghallgatta a tanúk és a gyanúsítottak válaszait, fogódzkodókat keresett. Amikor már elegendő információ, tény került a birtokába, elkezdte fontossági sorrendbe és logika szerint rendezni.

Miss Marple unokaöccse Raymond West mondta a nagynénjéről: „Van, aki elköveti, van, aki belekeveredik, és van, aki rájön a nyitjára. Jane néném a harmadik kategóriába tartozik” (A karácsonyi puding c. könyv).

Egy konfliktust elkövetni szerintem simán lehet, belekeveredni pedig még annál is könnyebb. No de rájönni a nyitjára, a megoldásra, ehhez azért kell egy-két dolog.

Miss Marple-val ellentétben, aki „Pontosan tudja, hogy mi történhetett, hogy minek kellett történnie, sőt azt, hogy valójában mi is történt. Még azt is megmondhatja, hogy miért történt úgy!” (Gyilkosság meghirdetve c. könyv) – a konfliktuskezelésben már az is óriási előrelépés, ha megértjük:

  • a benne lévő embereket és szituációkat;
  • azt, hogy mi okozta vagy válthatta ki;
  • mi mozdíthatná konstruktívan előre.

Hogyan állna neki az időshölgy mindennek a feltérképezéséhez?

Talán megnézné azokat a fő tényezőket, amelyek szinte minden vitában „tetten érhetők”:

  • Melyek azok az értékek vagy hiedelmek, amelyek annyira eltérők, hogy alapból ütközőpontot jelentenek? Ez lehet vallási, etikai vagy ezekhez képest „softabb”, a lojalitáshoz kapcsolódó.
  • A vitapartnereknek volt e olyan konkrét, negatív múltbeli tapasztalata ami idáig vezetett?
  • Óriási szerepe van itt a sztereotípiáknak is. Simán kialakulhat egy „neverendingstory”, ha méltánytalan bánásmódként érzékelve valamit visszavágunk, a másik mindezt indokolatlan támadásként megélve, szintén, és így tovább.

Ennél egy kicsit bonyolultabb összefüggést találni a szituációhoz közvetlenül nem tartozó dolgok esetén. Pl. több éjszakás, hátproblémák miatti nem alvás után, lehet, hogy nem lesz alkalmas a főnökünk a munkaszerződésünk bizonyos részleteinek a megvitatására. A pech, ha ezt nem tudjuk és próbálkozunk.

Miss Marple számára valószínűleg elég gyorsan nyilvánvaló lenne, hogy ezekhez a témákhoz nagyon nehéz közvetlenül megoldást találni.

Ki mondja meg, hogy melyik érték relevánsabb?

MI semmibe tudnánk venni a napok óta kínzó fájdalmainkat, és fakír módon de pro(aktívan) végigülni a tárgyalásokat?

Szerintem kedvenc idős hölgyem is tovább kutatna a könnyebben kontrollálható, a hatékonyabb együttműködést jobban „behívó” tényezők felé.

Vannak adatok és információk. Lehet, hogy mennyiségileg nem megfelelő vagy éppen hibás. Lehet, hogy ketten kétféleképpen értelmezzük ugyanazt.

A tények ugyanis nem mindig magukért beszélnek.

Erre való az értelmezés, mert megnyitja a kaput a lényegesen eltérő nézetekhez.

Egy jó analógia ehhez a gyerekek „kösd össze a pontokat” játéka. Több pont van egy papíron anélkül, hogy egyértelmű képet formáznának. A megfelelő sorrendbe összekötve a pontokat a képen pl. egy kutya vagy egy ház jelenik meg.

A valóságban, amikor felmérünk egy konfliktust, ugyanezt tesszük az azonos sorozat pontjaival vagy az adatpontokkal, csak a mi esetünkben számok nélkül.

Ugyanazok a pontok kapcsolódhatnak különböző módokon is, nagyon különböző képeket alakítva így ki.

Más szóval, itt jelenik meg a különböző értelmezése ugyanannak az információnak.

Komplikáljuk tovább a dolgokat!

Képzeljük el, hogy ugyanazon papíron, néhány pont (vagy adatpont) egy irányba tartva egy képet-, miközben ezektől eltérő irányba tartó pontok egy másik képet alkotnak.

Lefordítva, mindegyik félnek vannak olyan bizalmas információi, amelyeket nem osztanak meg egymással.

Végül az sem ritka, hogy az egyik fél figyelmen kívül hagy néhány adatpontot, mivel azok nem illenek bele abba a képbe, amit ő látni akar.

Teljesen különböző képek születhetnek, miközben mindegyik abszolút helyes (sőt láthatóan kizárólagos „igazsággal bír”), a „rajzoló” félnek.

Mi van még?

Kialakulhat konfliktus akkor is, amikor két cég versenyez a piacon de más - más erőforrásokkal bírnak - Ki-milyen eszközökkel fejezi ki, amit gondol?

Voltunk már dühösek egy boltban, mert bár az eladó intézkedett a panaszunkkal kapcsolatban, csak éppen nem volt felhatalmazva arra, amit mi szerettünk volna?

Tipikus példa, amikor az értékesítés feladata „tolni” a termék vagy a szolgáltatás eladását, még ha ez egy olyan dolog is, amit a cég nem biztos, hogy mindig „szállítani” tud. Ugyanakkor az üzemeltetés azzal van megbízva, hogy a terméket vagy szolgáltatást költséghatékony módon „szállítsa”, még ha ez az értékesítés által tett ígéretek megsértését vagy módosítását jelenti is. Vajon egymás mellé ülnek a kollégák az ebédnél?

És jöjjön mindezek közül a legfontosabb.

Kinek-milyen érdeke fűződik az adott dologhoz? Van e félelme, reménye, igénye vagy „titkos” kívánsága” a problémához kötődően?

Amikor ezekről lehull a lepel, akkor Miss Marple-hoz hasonlóan már mi is láthatjuk és megérthetjük, hogy mi és miért történt.

Zárásképpen pedig egy utolsó idézet a Rejtély az Antillákon című könyvből, arra utalva, hogy mire van szükség, hogy ezt megcsináljuk: „De őbenne van valami. Van szeme, van füle, és használja is.”

Nekük is, hozzá hasonlóan!

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

#400 (+) szóban vezetésről, vezetőknek

Ezek is érdekelhetnek: