Tanuljunk meg hallgatni!

Az együttműködés és a konfliktuskezelés egyik nagyon fontos kompetenciája a hallgatás, az aktív hallgatás.

Tanuljunk meg hallgatni!

A különböző helyzetekben sok múlhat azon, meghalljuk- e a lényeget. 

Mit szeretne valójában a másik? 

Mi a tényleges problémája?

Mire van szüksége?

Hallom, amit mond, vagy meghallom, amit mond?  - mert nem mindegy!

A „hallgatásunk” minősége 3 szinten valósulhat meg:

Az első szint, amikor halljuk a másik hangját, egyszerűen észleljük, hogy beszél. Ez a legfelületesebb szint, csupán megerősíti, hogy van fülünk és használjuk is. Ezen a szinten nem igazán figyelünk a beszélőre, valószínűleg emlékezni sem fogunk arra, amit mond.

Pl. ülünk az értekezleten, közben a gondolataink már a következő feladaton járnak, egy kollégánk pedig éppen előad valamit. Halljuk, de mi marad meg belőle? Hozzá tudnánk szólni?

A második szinten előfordulhat, hogy leginkább magunkat „hallgatjuk”, miközben a másik beszél hozzánk.

Ez is „hallgatás”, de főleg a saját perspektívánkról szól, arról a bizonyos belső párbeszédről, ami egyidejűleg zajlik magunkkal arról, mit jelent nekünk amit hallunk, vagy talán már keressük a memóriánkban a hasonló történéseket, vagy csak kérdezgetjük magad:„Mit _van most_?” vagy „Mit is kellene mondanom ebben a szituációban?”.

Egy hétköznapi beszélgetésben ez akár elegendő is lehet, de a figyelem vonatkozásában, amikor beszél hozzánk valaki, már elég szegényes.

Ennél a hallgatásnál ugyanis a hallottak egy szűrőn mennek keresztül, a saját hiedelmeinken, értékítéleteinken és tapasztalatainkon. Az eredmény pedig gyakran téves feltételezéseken alapszik, vagyis kevésbé a másik által elmondottakon, pláne annak jelentésén.

Miközben beszélnek hozzánk, fejben már azon gondolkozunk, mit mondjunk majd neki. A hiba ott keletkezik, hogy miközben a saját gondolatainkra figyelünk nem teljesen halljuk azt, amit ő mond nekünk.

A szituáció valami ilyesmi: Levegőt  vesz vagy elhallgat egy másodpercre, és már ugrunk és mondjuk amire jutottunk, vagyis a saját nézőpontunkat.

A harmadik szint, amit úgy hívunk, hogy „Aktív hallgatás” vagy „Értő figyelem”, az már egy mélyebb réteg, mélyebb minőségű autentikus hallgatás.

Ez attól különleges, hogy megköveteli a teljes figyelmet a hallgató fél részéről. Mintha azt mondanánk magunknak: „Most maradj csendben!”

Így tesszük magunkat elérhetővé, nyitottá minden szinten: semmi prekoncepció, semmi feltételezés, semmi téves következtetés.

Ez már minőségi figyelem, ami a másik személyen van, nem rajtunk!

Ez már egy nagyon megengedő figyelem. Megengedi, hogy az éppen beszélő azt mondja, amit akar, anélkül, hogy fölöslegesen félbeszakítanánk a saját elképzeléseink miatt.

Ez a legtisztább formája a hallgatásnak, ami által képessé válhatunk meghallani azt, ami tényleg elhangzik, ami tényleg fontos és ami igazán probléma.

Ez a hallgatás könnyed és nyugodt. Az ebből adódó elfogulatlanság pedig abban fog segíteni, hogy pl. különösebb nehézség nélkül felidézhetjük azt, amit a másik mondott.

Ez a fajta aktív hallgatás és értő figyelem adás nem csupán egy meghallgatást jelent, hanem egy nagyon pozitív megerősítést is.

Amikor ilyen szintű figyelmet adunk egy vitában, az úgy is segíti a partnerünket, hogy számára is világosabbá válik a helyzet, amiről beszél.

A figyelmünk minősége meghatározza a kommunikációnk minőségét is!

Ki-melyik szinten tart?

VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!

#400 szóban a vezetésről, vezetőknek