Tanuljunk meg hallgatni!
Az együttműködés és a konfliktuskezelés egyik nagyon fontos kompetenciája a hallgatás, az aktív hallgatás.
A különböző helyzetekben sok múlhat azon, meghalljuk- e a lényeget.
Mit szeretne valójában a másik?
Mi a tényleges problémája?
Mire van szüksége?
Hallom, amit mond, vagy meghallom, amit mond? - mert nem mindegy!
A „hallgatásunk” minősége 3 szinten valósulhat meg:
Az első szint, amikor halljuk a másik hangját, egyszerűen észleljük, hogy beszél. Ez a legfelületesebb szint, csupán megerősíti, hogy van fülünk és használjuk is. Ezen a szinten nem igazán figyelünk a beszélőre, valószínűleg emlékezni sem fogunk arra, amit mond.
Pl. ülünk az értekezleten, közben a gondolataink már a következő feladaton járnak, egy kollégánk pedig éppen előad valamit. Halljuk, de mi marad meg belőle? Hozzá tudnánk szólni?
A második szinten előfordulhat, hogy leginkább magunkat „hallgatjuk”, miközben a másik beszél hozzánk.
Ez is „hallgatás”, de főleg a saját perspektívánkról szól, arról a bizonyos belső párbeszédről, ami egyidejűleg zajlik magunkkal arról, mit jelent nekünk amit hallunk, vagy talán már keressük a memóriánkban a hasonló történéseket, vagy csak kérdezgetjük magad:„Mit _van most_?” vagy „Mit is kellene mondanom ebben a szituációban?”.
Egy hétköznapi beszélgetésben ez akár elegendő is lehet, de a figyelem vonatkozásában, amikor beszél hozzánk valaki, már elég szegényes.
Ennél a hallgatásnál ugyanis a hallottak egy szűrőn mennek keresztül, a saját hiedelmeinken, értékítéleteinken és tapasztalatainkon. Az eredmény pedig gyakran téves feltételezéseken alapszik, vagyis kevésbé a másik által elmondottakon, pláne annak jelentésén.
Miközben beszélnek hozzánk, fejben már azon gondolkozunk, mit mondjunk majd neki. A hiba ott keletkezik, hogy miközben a saját gondolatainkra figyelünk nem teljesen halljuk azt, amit ő mond nekünk.
A szituáció valami ilyesmi: Levegőt vesz vagy elhallgat egy másodpercre, és már ugrunk és mondjuk amire jutottunk, vagyis a saját nézőpontunkat.
A harmadik szint, amit úgy hívunk, hogy „Aktív hallgatás” vagy „Értő figyelem”, az már egy mélyebb réteg, mélyebb minőségű autentikus hallgatás.
Ez attól különleges, hogy megköveteli a teljes figyelmet a hallgató fél részéről. Mintha azt mondanánk magunknak: „Most maradj csendben!”
Így tesszük magunkat elérhetővé, nyitottá minden szinten: semmi prekoncepció, semmi feltételezés, semmi téves következtetés.
Ez már minőségi figyelem, ami a másik személyen van, nem rajtunk!
Ez már egy nagyon megengedő figyelem. Megengedi, hogy az éppen beszélő azt mondja, amit akar, anélkül, hogy fölöslegesen félbeszakítanánk a saját elképzeléseink miatt.
Ez a legtisztább formája a hallgatásnak, ami által képessé válhatunk meghallani azt, ami tényleg elhangzik, ami tényleg fontos és ami igazán probléma.
Ez a hallgatás könnyed és nyugodt. Az ebből adódó elfogulatlanság pedig abban fog segíteni, hogy pl. különösebb nehézség nélkül felidézhetjük azt, amit a másik mondott.
Ez a fajta aktív hallgatás és értő figyelem adás nem csupán egy meghallgatást jelent, hanem egy nagyon pozitív megerősítést is.
Amikor ilyen szintű figyelmet adunk egy vitában, az úgy is segíti a partnerünket, hogy számára is világosabbá válik a helyzet, amiről beszél.
A figyelmünk minősége meghatározza a kommunikációnk minőségét is!
Ki-melyik szinten tart?
VEZESS, ÉS VISELKEDJ TUDATOSAN!
#400 szóban a vezetésről, vezetőknek